Csicsókát sütöttem

Úgy kezdődött, hogy kedves férjem többször visszautasította kertszomszéd  Erzsike által  ajándékozni kívánt csicsókát. Tette ezt azért, mert gyerekkorában tele volt vele a kertjük vége, nem lehetett kiirtani, és ő bizony finoman szólva nem szerette. Közben én olvasgattam ebben a témában, és bizony felkeltette az érdeklődésemet. Kisebb vita alakult ki közöttünk csicsóka ügyben, párom állította, hogy csicsókát látni sem akarja. Én pedig, de igen, sőt kóstolni is. Na jó a családi béke érdekében ejtettem a témát. Másnap az én  párom egy fél kosár csicsókával jött haza a kertünkből.
Igen, a szomszédasszony csicsókájával. Különösebben nem firtattam, hogy szánta rá magát eme lépésre, mindenesetre jólesett, és örültem nagyon. Na és akkor neki is álltam a csicsókának. Első lépésben mindenféleképpen sütni akartam. A chipset annyira nem szeretem, bár biztos azt is ki fogom próbálni. Most végül is kacsazsírban sütöttem vékonyra vágott karikákat.

A csicsókáról a kisebb gumókat levágtam, ezután burgonyahámozóval könnyedén megpucoltam. Közben nyersen megkóstoltam, és már így is nagyon ízletesnek találtam. Késsel kb. 2 mm vastag karikára vágtam.Serpenyőben 2 ek kacsazsírt hevítettem és beleraktam a csicsóka szeleteket. Amikor az alsó oldal kezdett sárgulni, villával egyenként megfordítottam, és így sütöttem tovább. Vigyázni kell nagyon, mert ha kicsit sötétebb,  akkor keserű lesz, elég gyorsan sül. Konyhai papírtörlőre szedtem őket, majd tálba téve megsóztam. Most magában fogyasztottam, de salátával, vagy valamiféle hússal is biztos remek. Nekem nagyon ízlett. Folytatás következik, mert van még csicsókám:)))