A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csemegék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csemegék. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 27., szerda

Csemegekukorica

 

Valószínűleg az elmúlt hétvége volt az utolsó ebben az évben, amikor még kaptam zsenge, nagyon-nagyon édes csemegekukoricát a piacon.Panaszra igazán nincs okom, hiszen az utóbbi  két hónapban tulajdonképpen minden szombaton, vasárnap, vagy akár más napon került az asztalunkra ez a finom nassolni való.:)Mindig édes, mindig zsenge. Nagyon kell vigyázni a csemegekukoricával, mert néhány nap után a benne lévő cukor átalakul, és elveszíti finom édes ízét, bár ízlés dolga, van aki úgy is szereti. Tapasztalatom szerint hűtőszekrényben tárolva 1 hét után még megőrzi édes ízét. A másik fontos dolog,  a főzés ideje. Piacon áruló kedves termelők gyakran figyelmeztetnek: aranyoskám forrás után maximum 5 perc, forrás után 8 perc és nem több.:) Az én válaszom ilyenkor mindig az, hogy igen, köszönöm, tudom én is így csinálom. Persze nem véletlen a figyelmeztetés. Egyik termelő elmesélte, hogy felháborodva ment hozzá vissza a vevője,  milyen kukoricát árul, "1,5 órán át főztem, és olyan kemény lett, hogy ehetetlen." Na ezért...
Egyébként néhány hete én is elhűlve olvastam egyik főzős fórumban, hogy valaki kuktában főzte a kukoricát, és olyan  rossz lett, hogy a kukában végezte.Nekem is vannak gyerekkori emlékeim, amikor édesanyám órákon át főzte a kukoricát, de arra is emlékszem, hogy az akkor nem volt olyan édes, mint a ma kaphatóak.
Nálam mindenesetre bevált, hogy miután felforrt, fedő alatt takaréklángon 8 percig főzöm, és kész.:)
Az igazi azonban,  a grillen készült, vagy alufóliában a  parázsban sütve. Szerintem így a legfinomabb.:)